Egy brit közgazdász szerint nincs olyan, hogy egy cég bűnt követ el, de az igazgatói nem felelősek érte. John Kay nem forradalmárkodik, de így is kemény dolgokat mond.
(fotó: Neil Turner / Flickr CC-BY)
Még egy éve sem működik a FinTechRadar, de többször számoltunk már be rekordméretű büntetésekről. Nem azért, mert szeretjük a rekordméretű kifejezést – bár jól cseng – hanem azért, mert hallatlan disznóságok derültek ki. Olyanok, mint a Lending Club tisztázatlan pénzügyei, a prémiumukért aggódó Wells Fargo alkalmazottak által létrehozott kétmillió darab hamis folyószámla. De ilyen a napokban kiszabott félmilliárd dolláros büntetés is, amit a Western Union pénzküldő azért kénytelen befizetni, mert egy évtizedig szemet hunyt afelett, hogy bűnözők használják a szolgáltatását.
A nagy csalások nem csak a pénzügyi szektor jellemzői. A Rolls-Royce, nem az autógyártó, hanem a repülőgép hajtóműveket készítő szárnya, 671 millió fontot fizetett, hogy az ellene vizsgálódó brazil, amerikai és brit hatóságok elhalasszák a vádemelést. A módszer jogszerű, az angolul deferred prosecution agreement-nek magyarul pedig a vádemelés elhalasztásáról szóló megállapodásnak az a célje, hogy bírósági eljárás lefolytatása nélkül rendezzék a felek az ügyet. Amennyiben a megállapodásban megszabott feltételek nem teljesülnek, úgy a vádemelésre még mindig sor kerülhet, az ügy a DPA-megállapodás ideje alatt nem évül el.
(fotó: John Kay / Ineta Lidace / Bella Studio Photography)
A Rolls-Royce esetében a cég beismerte, hogy korrupció segítségével jutott hozzá karbantartási szerződésekhez. A 671 millióért cserébe nem kerül bíróság elé az ügy, nem írják be az ellenőrzőbe az egyest, cserébe a Rolls-Royce becsületszóra nem vesz meg több döntéshozót.
Tud-e bűnt elkövetni egy cég?
Az egész bírságos, vesztegetős és megegyezős ügy azért érdekes, mert John Kay, brit közgazdászprofesszornak és a Financial Times tárcaírójának most telt be a pohár. A 69 éves közgazdász, akit lázítással és forradalmárkodással nem nagyon lehet megvádolni, azt írta legutóbbi cikkében, hogy a DPA-megállapodás ideje lejárt. Azért ilyen népszerűek a megegyezések, mert valójában nem kerülnek sokba a cégnek. A Western Union esetében fél éves profitról kellett lemondania a cégnek egy olyan bűnért, amit tucatnyi éven keresztül követett el. Az olcsóság mellett az sem tetszik Kaynek, hogy a cég vezetői gyakorlatilag a részvényesek zsebéből veszik ki a pénzt a DPA-megállapodás befizetéséhez, személyes felelősségük viszont nincs.
Börtönbüntetés? Ugyan!
A 2008-as gazdasági válság után csak kis játékosok kaptak letölthető büntetést. A Siemens korrupciós ügyében akadt pár személy, akik felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, de ők jelentik a kivételt.
Kay végül egy amerikai bírót, Jed Rakoffot idéz, aki több Wall Street-i cég ügyét vizsgálta felül és támadta meg. Rakoff szerint a cégek csak úgy követhetnek el bűncselekményt, ha személyek is bűncselekményt követnek el.
És hogy mi köze mindennek a fintechhez? Az új pénzügyi cégek egyrészt olyan világban dolgoznak, ahol a nagy játékosok képesek DPA-megállapodásokat kötni. Másrészt pedig olyan világban, ahol a pénzintézetekbe vetett bizalmat pont az ilyen egyezségek rombolják. Jó az ilyesmivel tisztában lenni.
Ne maradj le, tudd meg a magyar fintech jelenét és jövőjét a FinTechRadar Konferencián!
Szólj hozzá