Az elmúlt években a fintech szektor egyik leglátványosabb irányvonala az volt, hogy a pénzügyi alkalmazások minél több szolgáltatást próbáljanak egyetlen felhasználói élménybe sűríteni: megtakarítás, befektetés, kereskedés, kripto, hitelezés – és még hosszan lehetne folytatni a sort. Mostanra pedig egyre gyakrabban kerülnek előtérbe a predikciós piacok is, ahol sportesemények vagy politikai történések kimenetelére, sőt akár aktuális hírekre is lehet „fogadni”.
Első pillantásra mindez logikus fejlődésnek tűnik. A felhasználói aktivitás nő, több tranzakció történik, a bevétel pedig emelkedik. Santiago Roel Santos, az Inversion Capital alapítója és vezérigazgatója azonban arra figyelmeztet: ez a stratégia hosszabb távon komoly árat követelhet – mégpedig a felhasználói bázis rovására.
Nem a veszteség a probléma, hanem a lemorzsolódás
Santos szerint a „kaszinószerű” termékek valódi kockázata nem az, hogy a felhasználók pénzt veszítenek – hiszen a befektetések világában ez önmagában nem szokatlan jelenség. A gond sokkal inkább az, hogy ezek a megoldások felgyorsítják a lemorzsolódást (churn).
A logika egyszerű: minél inkább spekulatív, gyors kimenetelű termékeket használ valaki, annál nagyobb annak az esélye, hogy előbb-utóbb teljesen lenullázza a számláját. Ez pedig nem pusztán veszteség, hanem gyakran egyben kilépés is a rendszerből. Egy likvidált felhasználó nem egyszerűen „inaktívvá” válik – hanem eltűnik. Üzleti szempontból pedig egy lemorzsolódott ügyfél értéke pontosan nulla.
Ez különösen aktuális most, amikor olyan szereplők, mint a Robinhood, a Coinbase vagy a Gemini egyre aktívabban építik be a predikciós piacokat a kínálatukba. A Robinhood már 2024-ben partnerségre lépett a Kalshival, a Coinbase pedig 2025-ben, az „everything app” stratégiájának részeként indult el ebbe az irányba.
Rövid távú bevétel kontra hosszú távú kapcsolat
A predikciós piacok kétségtelenül jól mutatnak a pénzügyi kimutatásokban. Gyors forgalmat generálnak, magas aktivitást és erős elköteleződést hoznak – legalábbis egy ideig. Santos szerint azonban éppen ez a lényegi probléma: a fintech cégek a spekulációból próbálják maximalizálni a profitot, ahelyett hogy a felhasználók hosszú távú pénzügyi életútjára építenének.
A fintechtermékek kezdetben azért tudtak áttörést elérni, mert egyszerűbbek, hozzáférhetőbbek és digitálisan fejlettebbek voltak a hagyományos banki megoldásoknál. A felhasználók azonban nem maradnak örökké ugyanabban az élethelyzetben: idősebbek lesznek, stabilabb jövedelemre tesznek szert, és változnak a prioritásaik.
A valódi üzleti lehetőség tehát nem az, hogy valakit addig „pörgetünk”, amíg el nem bukja a tőkéjét. Sokkal inkább az, hogy évtizedeken át megőrizzük a kapcsolatot, és egyre több pénzügyi döntésben váljunk számára releváns partnerré.
Az unalmas termékek ereje
Santos egyik legerősebb meglátása talán az, hogy a valóban hosszú távon fenntartható pénzügyi termékek jellemzően kifejezetten unalmasak: hitelkártyák, biztosítások, megtakarítási konstrukciók. Ezek nem lesznek virális TikTok-tartalmak alapjai, és nem adnak azonnali dopaminlöketet – cserébe stabil, tartós kapcsolatot alakítanak ki a felhasználó és a platform között.
Az adatok is ezt támasztják alá. Ezek a szolgáltatások közvetlenül kapcsolódnak a háztartási likviditás mindennapos kezeléséhez: a számlákhoz, a biztonsághoz, a jövőtervezéshez. És ahol ilyen mélyen beépül a platform a felhasználó életébe, ott a váltási hajlandóság is alacsony.
A churn mint stratégiai kockázat
A fintech szektor egyik nagy vakfoltja, hogy a lemorzsolódást gyakran csak utólagos mérőszámként kezeli. Santos szerint ez tévedés. Azok a pénzügyi szuperalkalmazások, amelyek a churnt elsőrendű kockázatként értelmezik, hosszú távon jóval ellenállóbb üzleti modellt építenek.
A kérdés tehát nem az, hogy lehet-e pénzt keresni predikciós piacokkal – mert lehet. A valódi kérdés az, hogy milyen áron, és mit áldozunk fel érte a jövőből.
(Forrás: fintech.hu)
(Borítókép: Depositphotos)
Szólj hozzá