Az elmúlt években a mesterséges intelligencia (AI) volt a tőkepiacok egyik legjobban csengő hívószava.

Elég volt annyit mondani, hogy „AI”, és a befektetők máris emelkedő részvényárakat, termelékenységi ugrást és egy új aranykort láttak maguk előtt. Most viszont mintha megtorpant volna a lendület: alig két hét leforgása alatt a legnagyobb technológiai cégek piaci értékéből több mint ezer milliárd dollár olvadt el.

Mi állhat a háttérben? És ami talán még fontosabb: mit vetít előre mindez a techszektor, illetve a vállalati AI-használat jövőjéről?

Két, egymásnak feszülő aggodalom

A piacot jelenleg két, látszólag ellentétes félelem egyszerre mozgatja.

Az első: mi van, ha az AI valóban felforgatja a gazdaságot? Ha gyökeresen átalakítja a munkaerőpiacot, az üzleti modelleket, sőt akár teljes iparágakat is? Egy ilyen mértékű diszrupció rövid távon nagyfokú bizonytalanságot hozhat – és a befektetők hagyományosan rosszul viselik a bizonytalanságot.

A másik félelem ennek pont az ellenkezője: mi van, ha az egész jelenség túl van fújva? Ha az Amazon, a Google, a Meta vagy a Microsoft százmilliárdokat éget el AI-fejlesztésekre, adatközpontokra és chipekre, miközben a pénzügyi eredmények csak későn érkeznek – vagy egyáltalán nem úgy, ahogy várták?

A kettő elvileg nem lehet egyszerre igaz: vagy valódi forradalom jön, vagy lufi épül. A piac mégis úgy mozog, mintha mindkettő kockázatától tartana.

Az AI-narratívában elfogyott a türelem

Az elmúlt években a befektetők kifejezetten türelmesek voltak. A történet egyszerűen hangzott: az AI növeli a termelékenységet, új bevételi forrásokat nyit, és hosszú távon óriási profitot termel. Ha ehhez most sokat kell beruházni, az belefér.

Idén viszont a költések már más fénytörésbe kerültek. Az előrejelzések szerint az Amazon, a Meta, a Microsoft és az Alphabet (a Google anyavállalata) együtt több mint 600 milliárd dollárt fordítanak tőkebefektetésekre – ez történelmi léptékű összeg.

A probléma nem önmagában a költekezés, hanem az, hogy mikor és hogyan térül meg. A befektetők egyre kevésbé elégszenek meg a „majd egyszer” ígéretével. Konkrét válaszokat akarnak: mikor jelenik meg a bevétel? Hol látszik a profit? Mit történik a marzzsal?

Mivel ezek a válaszok egyelőre nem világosak, eladási hullám indult a technológiai részvényeknél, ami rövid idő alatt több mint ezer milliárd dollárt radírozott le a legnagyobb AI-befektetők piaci értékéből.

AI: lufi vagy alapinfrastruktúra?

A mostani hangulat sokaknak a dotkomlufi korszakát idézi. Akkor is egy új technológia (az internet) köré épültek túlzó várakozások: sok vállalat eltűnt, de maga az internet végül ténylegesen átformálta a gazdaságot. Elképzelhető, hogy az AI-nál is hasonló folyamat zajlik: rövid távon túlfűtött remények és kiábrándulás, hosszabb távon viszont mély, szerkezeti változás.

Van azonban egy lényeges különbség. A dotkom-időszakban sok cég életképes üzleti modell nélkül, főként ígéretekre építkezett. Ma ezzel szemben a legnagyobb AI-befektetők stabil, globális óriásvállalatok, komoly cash flow-val. Ők nem klasszikus startupok, hanem infrastruktúrát építő szereplők. A kérdés inkább az, hogy milyen tempóban és milyen formában hozza vissza a pénzt az AI-ra költött óriási tőke.

A vállalatok már most használják – és mérhetően

Miközben a tőzsde ideges, a vállalati valóság sok esetben egészen más képet mutat. Egy friss kutatás szerint a cégek 70%-a már legalább egy AI-eszközt használ a cash flow menedzselésére.

Az úgynevezett „agentic AI” rendszerek valós időben figyelik a vállalat készpénzhelyzetét és kötelezettségeit, majd javaslatot adnak arra, mikor érdemes előre fizetni, mikor célszerű halasztani, és mikor jobb a likviditást megtartani. Az ilyen apró időzítési finomhangolások összeadódva jelentős likviditásjavulást hozhatnak. A pénzügyi igazgatók nagyjából harmada már most számottevő hatást vár ezektől a megoldásoktól.

Hasonlóan erős terület a vállalatcsoporton belüli tranzakciók és számlák egységesítése. Különösen felvásárlások vagy technológiai átállások után értékelődik fel az a képesség, hogy az AI képes standardizálni eltérő rendszereket és „nyelvezeteket”. Ez gyorsabb riportálást és tisztább összehasonlíthatóságot eredményez. Vagyis miközben a tőzsde a jövőbeli profitot kéri számon, sok vállalat már most kézzelfogható, mérhető előnyöket tapasztal.

Rövid távú pánik, hosszú távú pálya

A több mint ezer milliárd dolláros értékvesztés látványos, de nem feltétlenül végítélet az AI számára. Inkább arról árulkodik, hogy a piac a „korlátlan optimizmus” korszakából átlép a „bizonyítsd be” korszakába – ami akár egészséges korrekció is lehet.

Az AI valószínűleg nem egyik napról a másikra hozza el a termelékenységi forradalmat. Ugyanakkor egyre világosabb, hogy nem puszta divatszó: a vállalati pénzügyekben, adminisztrációban és operációban már most is konkrét, gyakorlati szerepet tölt be.

A befektetők most türelmetlenek, miközben a technológia csendben épül be a háttérfolyamatokba. A történelem pedig gyakran azt mutatja: a tartós forradalmak nem a hangos ígéretekben, hanem a mindennapi működés apró, de folyamatos optimalizálásában gyökereznek.

 

(Forrás: fintech.hu)

(Borítókép: Depositphotos)


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?