Az Európai Parlament illetékes bizottsága nemrég jóváhagyta a digitális euró szabályozási keretrendszerét, miközben Washingtonban egy olyan jogszabály elfogadása zajlik, amely 2030 végéig megtiltaná a Federal Reserve számára saját digitális jegybankpénz kibocsátását.
A két fejlemény jól érzékelteti, hogy a világ két legnagyobb nyugati gazdasági központja eltérően közelíti meg a pénzügyi rendszer digitalizációját.
Új szakaszba lépett a digitális euró projektje
Az Európai Központi Bank (EKB) már hosszú évek óta dolgozik a digitális euró fejlesztésén, azonban az elmúlt időszak geopolitikai változásai új lendületet adtak a kezdeményezésnek.
Az európai döntéshozók egyre gyakrabban hangoztatják, hogy az uniós fizetési infrastruktúra jelentős mértékben amerikai szolgáltatókra támaszkodik. A Visa és a Mastercard domináns szerepe régóta ismert, az utóbbi időszakban azonban felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint Európának nagyobb pénzügyi önállóságra lenne szüksége.
A digitális euró támogatói úgy vélik, hogy egy központi bank által kibocsátott digitális pénz (CBDC) csökkenthetné ezt a függőséget, miközben biztosíthatná a készpénz digitális megfelelőjét az online és elektronikus fizetések világában.
Az Európai Parlament gazdasági és monetáris bizottsága a közelmúltban elfogadta a kapcsolódó rendelettervezetet. Amennyiben a plenáris szavazáson sem merül fel komolyabb ellenállás, az uniós intézmények még az év vége előtt lezárhatják a jogalkotási folyamatot.
Hogyan működne a digitális euró?
A jelenlegi elképzelések szerint minden euróövezeti polgár hozzáférhetne egy digitális pénztárcához, amelyben közvetlenül jegybanki pénzt tarthatna. A rendszer ugyanakkor nem az EKB közvetlen ügyfélkiszolgálására épülne: a bankok és a fintech vállalatok továbbra is kulcsszerepet töltenének be a szolgáltatás működtetésében.
A tervezet több korlátozást is tartalmaz. A digitális euró után nem járna kamat, a vállalati felhasználás időben korlátozott lenne, és várhatóan maximálnák azt az összeget is, amelyet egy magánszemély digitális euróban tarthat.
Ezek az intézkedések elsősorban a bankszektor aggályaira reagálnak. A kereskedelmi bankok attól tartanak, hogy az ügyfelek megtakarításaik egy részét hagyományos bankszámláikról digitális euróba helyeznék át, ami jelentős betétkivonást eredményezhetne.
Az EKB becslése szerint egy 3000 eurós egyéni limit mellett akár 700 milliárd eurónyi lakossági betét is átkerülhetne a digitális euró rendszerébe. Bár ez az euróövezet teljes betétállományának csak kisebb hányadát jelenti, bizonyos pénzintézetek számára komoly kihívást jelenthetne.
Nyitott kérdések maradtak a pénzügyi szereplők számára
A digitális euró körüli szabályozási vita egyik központi eleme az volt, hogy az új rendszer milyen hatást gyakorolhat a jelenlegi pénzügyi ökoszisztémára. A bankszektor hosszú ideje igyekszik elérni, hogy a digitális euró ne váljon közvetlen versenytársává a bankbetéteknek, és a mostani kompromisszum több ponton is tükrözi ezeket az elvárásokat.
Továbbra sem tisztázott ugyanakkor teljesen, hogy a rendszer kiépítésének és fenntartásának költségeit végső soron ki viseli majd. Az EKB korábbi becslései szerint a szükséges fejlesztések összértéke elérheti a 4–6 milliárd eurót.
Kérdéses az is, hogy a digitális euró valóban vonzó alternatívát jelent-e majd a fogyasztók számára 2029 körül. Az elmúlt években ugyanis több piaci kezdeményezés is megjelent Európában, köztük a nagybankok által támogatott Wero fizetési rendszer, amely szintén az európai fizetési infrastruktúra megerősítését célozza.
Az Egyesült Államok más utat választ
Miközben Európában a digitális jegybankpénz bevezetésének feltételeit alakítják ki, az Egyesült Államokban egyre inkább az ellenkező irányba mozdulnak el.
Az amerikai Kongresszus mindkét háza elfogadott egy törvénycsomagot, amely egy kevésbé várt rendelkezést is tartalmaz: 2030 végéig megtiltaná a Federal Reserve számára saját CBDC kibocsátását.
A republikánus politikusok régóta bírálják a digitális dollár koncepcióját. Véleményük szerint egy ilyen rendszer túlzott betekintést biztosíthatna az állam számára a lakosság pénzügyi tranzakcióiba, és hosszabb távon növelhetné a kormányzati kontroll lehetőségét.
A döntés mögé a kriptoipar több szereplője is felsorakozott. Sok vállalat és befektető attól tart, hogy a jegybanki digitális pénzek háttérbe szoríthatnák azokat a decentralizált megoldásokat, amelyekre a kriptoszektor épül.
Fontos ugyanakkor, hogy az elfogadott jogszabály nem érinti a stablecoinokat. A dollárhoz kötött, magáncégek által kibocsátott digitális eszközök továbbra is működhetnek és fejlődhetnek az amerikai piacon.
Két eltérő modell rajzolódik ki
A digitális euró körüli európai előrelépés és az amerikai CBDC-tilalom ugyanannak a kérdésnek két gyökeresen eltérő megközelítését tükrözi.
Európában a hangsúly a pénzügyi szuverenitás erősítésén és a saját infrastruktúra fejlesztésén van. Az Egyesült Államokban ezzel szemben a döntéshozók inkább a piaci szereplők innovációjára bíznák a digitális pénzügyi szolgáltatások fejlődését.
Ennek eredményeként a következő években két különböző modell alakulhat ki a nyugati világban. Az egyikben a jegybankok aktívan részt vesznek a digitális fizetések infrastruktúrájának kialakításában, míg a másikban ezt a szerepet elsősorban a magánszektor tölti be. Hogy hosszabb távon melyik megközelítés bizonyul sikeresebbnek, arra valószínűleg csak a következő évtized elején kapunk választ.
(Forrás: fintech.hu)
(Borítókép: Depositphotos)
Szólj hozzá