Ma viszont Manhattanben a vásárlók simán betérhetnek az Urban Revivo 2800 négyzetméteres üzletébe, és válogathatnak a kínai divatmárka TikTokon felkapott darabjai közül – miközben maga a TikTok is egy kínai cég, a ByteDance tulajdona.
A vásárlás után akár egy Luckin Coffee latté is jöhet, amely tavaly kezdett üzleteket nyitni New Yorkban, vagy egy fagylalt a Mixue-től, egy másik kínai lánctól, amely nemrég jelent meg az amerikai piacon.
Évről évre látványosan erősödik a kínai vállalatok külföldi jelenléte, akár gazdag, akár fejlődő országokról van szó. Tavaly a kínai elektromosautó-gyártó BYD eladásokban megelőzte az amerikai Teslát. Autóinak több mint egyötödét már külföldön adta el, szemben a 2024-es egytizedes aránnyal. Kínai AI-modelleket ma már világszerte használnak: nemcsak a globális délen, hanem nyugati vállalatok is – köztük az Airbnb.
Gyors és sokszínű terjeszkedés
A mostani globális terjeszkedési hullám nemcsak a tempója miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert rengeteg iparágat érint. A tőzsdén jegyzett kínai vállalatok 2024-ben 15 ezermilliárd jüan (nagyjából 2,1 ezermilliárd dollár) árbevételt értek el külföldön, míg 2021-ben ez 11,6 ezermilliárd jüan volt. Ma már a kínai cégek összességében többet fektetnek be külföldön, mint amennyit külföldi vállalatok fektetnek be Kínában.
Ugyanilyen látványos az is, ahogyan a kínai cégek újragondolják a nemzetközi piacra lépést. A geopolitikai feszültségek közepette egyre inkább arra törekednek, hogy valódi, fizikai jelenlétet építsenek ki a célpiacokon.
Korábbi globalizációs hullámok tanulságai
A kínai üzleti világ már korábban is megélte a globalizációt. Az 1990-es években, majd különösen a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való 2001-es csatlakozás után olyan cégek, mint a Haier vagy a Huawei olcsó, Kínában gyártott termékeket exportáltak. Hosszú ideig azonban nehezen tudtak szabadulni az „olcsó, de gyenge minőségű” bélyegtől.
A következő hullám a 2010-es évek közepén jött: kínai konglomerátumok – például az Anbang, a Fosun és a HNA Group – tízmilliárd dollárokat költöttek külföldi bankok, szállodák és más vállalatok felvásárlására. Ez a korszak azonban rövidnek bizonyult: nyugati kormányok egyre több ügyletet blokkoltak, a túladósodott felvásárlók közül pedig több összeomlott.
Ezzel szemben sokkal sikeresebbnek bizonyultak azok az állami tulajdonú kínai vállalatok, amelyek a 2013-ban elindított „Belt and Road Initiative” keretében kikötőket, vasutakat és bányákat építettek a globális délen.
Belföldi nyomás, külföldi lehetőség
A legújabb terjeszkedési hullám részben a kínai gazdaság romló kilátásainak következménye. A növekedés lassult, és sok iparágban kíméletlen árverseny alakult ki. A tőzsdén jegyzett kínai vállalatok átlagos üzemi eredményhányada 2019 és 2024 között 12,4%-ról 11,2%-ra csökkent. A Goldman Sachs elemzői szerint a külföldi működés általában magasabb marzsokat kínál.
Ezzel párhuzamosan a külföldi piacok önmagukban is erős vonzerőt jelentenek. A kínai vállalatok hosszú ideig figyelték a Kínában jelen lévő multinacionális cégeket, és közben megtanultak fejlett termékeket gyártani – az ipari robotoktól az orvostechnikai eszközökig. A ByteDance és a Shein sikere pedig azt jelzi, hogy Kína ma már nemcsak másolni, hanem innoválni is képes. Nyugati autógyártók – köztük a Volkswagen – ma már a kínai elektromosautó-gyártóktól tanulnának.
A „ground game” újragondolása
A külföldi sikerhez a kínai cégeknek a működésüket is át kell formálniuk. Sokáig arra törekedtek, hogy a tevékenységük nagy része Kínában maradjon – ezt tükrözi, hogy a kifelé irányuló közvetlen tőkebefektetések (FDI) állománya 2024-ben csak a GDP 17%-át tette ki, szemben az amerikai 38%-kal és a japán 57%-kal. A globális FDI-állományon belül Kína részesedése mindössze 4%.
Ez azonban változóban van. A növekvő munkaerőköltségek és a nyugati vámok miatt a kínai cégek sorra építik a külföldi üzemeiket, gyakran a globális délen. Az olyan felhőszolgáltatók, mint az Alibaba, egyre több adatközpontot hoznak létre külföldön.
A márkaépítés részeként egyre több fizikai boltot is nyitnak. A Miniso külföldön már több mint 3300 üzlettel van jelen, a Xiaomi pedig öt éven belül 10 ezer tengerentúli bolt megnyitását tűzte ki célul.
Helyi munkaerő, helyi láncok
A kínai vállalatok egyre jobban igazodnak a helyi ellátási és disztribúciós láncokhoz is. Az amerikai Ulta Beauty üzleteiben már kapható a hangcsoui Florasis rúzsa, míg a Mengniu tejipari cég indonéziai gyára révén az ország legnépszerűbb fagylaltmárkájává vált.
Mindez új munkaerő-stratégiát kíván. Korábban a kínai cégek inkább saját dolgozóikat küldték külföldre, most viszont egyre több helyi munkavállalót vesznek fel értékesítési, ügyfélszolgálati, PR- és menedzsmentpozíciókba – bár a pénzügyi vezetői szerepeket sokszor továbbra is különösen érzékenynek tekintik.
Szabályozási és politikai kockázatok
A nemzetközi terjeszkedés komoly kihívásokkal jár. A kínai cégek élesen érzékelik a szabályozási kockázatokat, különösen a nyugati piacokon. Intő példa a TikTok amerikai üzletágának kényszerértékesítése. Emiatt egyes vállalatok különválasztják külföldi működésüket az anyacégtől – ez viszont költséges és bonyolult megoldás.
Ráadásul nemcsak a fogadó országok, hanem a kínai hatóságok is óvatosak. Az állam figyeli az összetett, határokon átnyúló struktúrákat, a külföldön felhalmozott nyereségeket, és egyes esetekben nagyobb hazautalást vár el. Különösen érzékenyen reagálnak azokra a cégekre, amelyek hirtelen külföldre helyezik át a központjukat – mint például a tavaly Szingapúrba költöző Manus AI.
Óvatos támogatás, növekvő jelenlét
Mindezek ellenére sok vállalat számíthat állami támogatásra Kínában, főleg azok, amelyek nem minősülnek „érzékenynek”. A vezetés felismerte a globális márkák erejét: az állami média ma már a PopMart Labubu figuráit is a kulturális befolyás erősödéseként ünnepli. Elemzők szerint a külföldi beruházások engedélyezése is enyhülhet.
Egy biztos: a következő időszakban a világ vásárlói egyre gyakrabban találkozhatnak új, feltörekvő kínai márkákkal.
(Forrás: fintech.hu)
(Borítókép: depositphotos)
Szólj hozzá