Mindenki ismeri azt a városi legendát, hogy amikor találomra kiválasztott nem japán autógyár ésszerűsíteni akarta a működését, tanácsadókat hívott a Toyotától. A tanácsadók egy hétig nézték a gyártósort, majd a vezetőjük kért egy fűrészt, levágott az alkatrészes polc lábaiból öt centit, és közölte, hogy így nem fognak minden autó összeszerelésekor létrát hozni a polchoz, ami évi X perc megtakarítást jelent. A legenda természetesen azért legenda, mert nem ellenőrizhető, hogy van-e valami igazságmagva. Viszont jól hangzik.
A takarítószereket gyártó Tork viszont végigmért egy hasonló folyamatot. A sajtóközleményük szerint az akasztja meg a képkezelők munkáját, hogy törlő- és tisztítószerért mennek, az pedig, hogy nem akarnak még többet a kézmosóhoz járni, ezért egy-egy út során több tisztítókendőt vesznek magukhoz, mint amennyire aktuálisan szükségük van, pazarlásoz vezet.
A számok a következők:
- a gépkezelők közel fele legalább hússzor szakítja meg a munkát azért, hogy kéztörlőért menjen vagy kidobja a koszosat
- a 74 százalékuk több törlőkendőt visz magával, hogy ne kelljen folyton megállnia
- 69 százalékukat stresszelik a folyamatos megszakítások
A Tork erre válaszul kidolgozott egy munkaállomásra szerelhető tisztítókendő tartót. Ez majdnem akkora innováció, mint a targoncára fogatni duct tape-pel egy csomag törlőkendőt. Emellett kifejlesztettek egy diagnosztikai eszközt, amivel a mozgási veszteséget lehet kiszámolni.
Ugyanerről a folyamatról Anthony Bourdain világhírű séf is írt A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) című sikerkönyvéről. Szerinte minden olyan sous-chef, aki megteheti törlőket halmoz fel a munkaterülete körül, mert a nap során a terület letörlésétől a forró serpenyő nyelének megfogásáig mindenhez ezeket használják. Ugyanott írja, hogy nincs értelme törlőnormát bevezetni, azt az éttermet, ami nem tudja kigazdálkodni plusz tíz törlő tisztítási költségét, amúgy is megette a fene.
Szólj hozzá